A sarkantyús teknős a második legnagyobb szárazföldi teknős, csak a galápagosi óriásteknős (Geochelone nigra) nő nagyobbra nála. A Szahara déli peremén él, a forró és száraz törpefüvű szavannák, félsivatagos területek lakója, ahol állóvíz csak korlátozott ideig található. Élőhelyének nagy részét megzavarta az urbanizáció, a haszonállatok legeltetése, valamint az elsivatagosodás.

Növényekkel, gyümölcsökkel, levelekkel táplálkoznak. Ha megijesztik őket, a fejüket behúzzák a páncéljukba, és az első lábaikat a fejük elé tartják, így védve azt a támadásoktól. A nagyon forró, illetve hűvös időszakokban hatalmas gödröket ásnak, amelybe valósággal betemetik magukat. Hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak.

Széles, ovális, lapított páncéljuk van, melynek színe a barnától a sárgáig terjed. Haspáncéljuk elefántcsontszínű. Bőrük lehet aranyszínű, ami egészen a sárgásbarnáig változhat, és rendkívül vastag. Hátsó lábukon sarkantyú található, melyről nevüket is kapták, ám feltehetően nem szolgál semmilyen különösebb célt.

Rendkívül agresszíven viselkednek egymással szemben, főleg a tojásrakási időszakban. A hímek ekkor nehézpáncélosokként rontanak egymásnak. A győztes párosodik a nősténnyel, amely utána megfelelő helyet keres a tojásoknak. 60 cm átmérőjű és 7-14 cm mély gödröket ás, majd egyenként 15-30 tojást tojik beléjük, végül befedi őket. Általában 4-5 ilyen fészket épít. A tojásokat a nap melege költi ki. A mindössze 4-6 cm-es kicsik 8 hónap múlva kelnek ki. Ivaréretté a 35 cm-es testhossz elérése után válnak.

Hatalmas méretű sarkantyús teknősünk a katta tenyészcsapat kifutójában tekinthető meg.