A tarajos sül hosszú tüskéi gyakorlatilag módosult szőrszálak, amelyeket veszély esetén szúró védőpajzsként mereszt ki. Kilőni a híresztelésekkel szemben nem tudja a tüskéit, de ha valakibe belefúródnak, nehezen gyógyuló seb keletkezik. Dél-Európába még valószínűleg a rómaiak telepítették; az eredeti hazájuk Afrika. Az összes erdőtípusban, ültetvényeken, sziklás területeken, hegyi legelőkön és sivatagos területeken is előfordul. Fakéreg, gyökerek, gumók, lehullott gyümölcsök és termesztett növények szerepelnek az étlapján. Alkalmanként rovarokat és kisebb gerinceseket is fogyaszt, sőt, dögevést is megfigyeltek nála.

Kis családi csoportokban él. A nőstény évente egyszer ellik. A kicsik jól fejlettek már születésükkor, csak a tüskéik lágyak még. 1-2 éves korukban válnak ivaréretté. Barlangokban, sziklamélyedésekben, odúkban vagy maga ásta üregekben keres menedéket. Az üregeket gyakran több évig használja. Találtak már 18 m hosszú üreget is 1,5 méterrel a talaj felszíne alatt.

Veszprémben pár évig csak egy hím tarajos sül élt. 2007-ben érkezett meg Elli, a német sül, aki érkezése után egyből a föld alá furakodott, és csak reggelente és este bújik elő. Mivel a hím követte, ők lettek az állatkert legnehezebben észrevehető lakói.