A tapírok a legősibb emlősök közé tartoznak, amelyek az elmúlt 35 millió évben nem sokat változtak. Közülük a dél-amerikai közönséges tapír a legelterjedtebb. A vízparti, magas páratartalmú trópusi esőerdőket kedveli. Nemcsak a víz felszínén, hanem alábukva is jól úszik. Nappal a sűrűben rejtőzködik és pihen, inkább éjszaka táplálkozik. Csak növényeket eszik, füvet, falevelet, fiatal hajtást, gyümölcsöt, vízinövényeket egyaránt fogyaszt.

Mint általában az esőerdei növényevők, a tapír is magányosan él, csak a párzási időszakban állnak össze kisebb csapatok. A territóriumukat és csapásaikat vizeletükkel és illatmirigyükkel jelölik. A nőstényt felkereső hím nem sokáig marad vele a párzás után. 335-439 nap vemhesség után rendszerint egy kölyke születik, de az ikerszülés sem ritka. A kis tapírok testén világos színű pettyek és hosszanti irányú csíkok láthatók, amelyek a rejtőzködést segítik a sűrű bozótban. A mintázat 6-8 hónapos korukban kezd eltűnni. 18 hónapos korukra már elérik a felnőttkori testméretüket, nőstények ivaréretté 28 hónapos korukban válnak. Állatkertben akár 35 évig is élhetnek.

A veszprémi az első állatkert, ahol kísérletet tettek két hím tapír összeszoktatására. A hajdani elefántkifutóból kialakított helyen, ahol medence is található az állatok gond nélkül és hamar összebarátkoztak. Al Capone a Gdanski Állatkertből 2 évesen, Hermanek Prágából 1 évesen került hozzánk. A kifutójukat az apella csuklyásmajmokkal osztják meg.