Kittenberger Kálmán, Állatkertünk névadója hazánk egyik legismertebb magyar Afrika kutatója, zoológusa és vadászírója.
Tanulmányait Léván, majd a budapesti polgári iskola tanárképzőjében folytatta. Ifjúkorától kezdve tudatosan készült a gyűjtésekre és preparálásokra, elhivatottságát fokozta, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban segédpreparátori állást kapott. Először 1902-ben lépett Afrika földjére Damaszkin Arzén kísérőjeként. Élete során hat alkalommal kereste fel a fekete kontinens keleti részét, összesen 16 évet töltött a Kilimandzsáró őserdeiben, Tanzániában, Etiópiában, a Viktória-tó keleti partvidékein. Gyakran napokig követte az elefántcsordákat, hogy megfigyelje őket. Afrikai útjai során rendszeresen küldött haza szakszerűen kikészített állatokat, valamint több mint 60.000 példányból álló anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeumot. Afrikai élményeiről, zoológiai megfigyeléseiről könyveiben számol be, melyek közül a legismertebb: „A Kilimandzsárótól Nagymarosig”. 1914-ben, ugandai gyűjtése során, mint az ellenséges hatalmak állampolgárát letartóztatták, az indiai hadifogolytáborból öt év elteltével szabadult. Hazatérve egy évig a Nemzeti hadseregben szolgált, majd 1920 tavaszán Nagymarosra költözött. 1920-tól a Nimród című vadászújság szerkesztője és több természettudományi szaklap munkatársa, 1929-től pedig kiadótulajdonos.
Halálának évében, 1958-ban a Veszprémi Állatkert megnyitotta kapuit és felvette nevét. Emlékét R. Kiss Lenke alkotása, a Főbejárat előtt felállított bronz mellszobor őrzi.