A közönséges mókusmajom közeli rokona, fekete "sapkája" különbözteti meg tőle. Halálfejes majmoknak is nevezik, de élénk természetükhöz a mókusmajom elnevezés jobban illik. Az esőerdők lakója, elsősorban azok lombkoronájában mozog, de időnként lejönnek a talajra is. Főként rovarokat és gyümölcsöket fogyaszt, kisebb részben magvakkal, levelekkel, pókokkal és kisebb gerincesekkel, tojásokkal táplálkozik.

Átlagosan 40-50, ritkán akár 550 fős csapatokba is tömörülnek, amelyekben szigorú hierarchia érvényesül, és több alcsoport is kialakul bennük nem és kor alapján. A táplálék bősége és hozzáférhetősége is kihat a csoportok nagyságára. A kommunikációjukban nagy szerep jut a szaglásnak, a tenyerükbe és lábukra vizelve hagynak szagnyomokat az ágakon. A bolíviai mókusmajmok egyik fő jellegzetessége, hogy nemcsak a kölykök, hanem a felnőttek is rengeteg időt töltenek játékkal, amelyet még főemlősök körében is ritkán tapasztalnak a kutatók. A hímek között is szigorú hierarchia áll fenn, a legmagasabb rangú párzik a legtöbb nősténnyel és legtöbbször. Ettől függetlenül a nőstények több hímmel is párzanak. Az utódokat a csoport nőstény tagjai együtt nevelik. A kölykök 4-6 hónapos korukig szopnak, 1 évesen válnak függetlenné. A nőstények 2,5-3 évesen, a hímek 5 évesen lesznek ivarérettek. Kb. 30 évig élnek.

2007-ben végre megérkezhetett a fiatal hímekből álló Man-szigeti 9 fős csapat, mely a nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretein belül kerülhettek Állatkertünkbe.