Magányosan élnek, de a táplálékban gazdag területeken többen is összegyűlhetnek, például a lazacok ívásakor. Előfordul a kannibalizmus is, a kifejlett erős hímek főleg a bocsokra lehetnek veszélyesek. A téli táplálékszegény időszakban nyugalomba vonulnak, de nem alszanak igazi téli álmot. A nőstények ilyenkor hozzák világra még az 1 kg-ot sem elérő, védtelen, csupasz és vak bocsaikat. A fiatalok legalább két évig anyjukkal maradnak, majd 4-6 éves korukban válnak ivaréretté. A teljes testnagyságukat 11 éves korukra érik el. A barnamedvék alapvetően kerülik az embert, de hírhedten kiszámíthatatlan viselkedése révén veszélyes lehet az emberre, időnként előfordulnak tragikus balesetek.
2003-ban a kamcsatkai medvéink végre elköltözhettek régi, korszerűtlen ketrecükből. Az új kifutó hatalmas, 2000 négyzetméternél is nagyobb terület, nagy medvencével, amelyben úszni is lehet.
Az állatkert legnagyobb kedvencei közé tartozott Döme és Kata. A nevüket már messziről skandálták a gyerekek, mikor a kifutójukhoz értek. Döme nagysága még az orosz állatkerti szakembereket is meglepte, pedig ők jól ismerik ezt az alfajt. Valóságos medveóriás volt. Sajnos Döme 2006. elején elpusztult. 2006 és 2009 között Kata Bodzával osztotta meg a kifutót, aki Kata és Döme közös utóda volt.
2009. október 1-én megérkezett Dorka és Bori a Veresegyházi Medveotthonból. Közel 500 kilogrammosak és medveléptékkel mérve középkorúaknak számítanak. Jelenleg tehát három grácia - Kata, Dorka és Bori - képviseli a barnamedvéket Veszprémben.
