Feketenyakú hattyú (Cygnus melancoryphus)

Angol
Black-necked swan
Előfordulás
Dél-Amerika
Testtömeg
3,5-6,7 kg
Testhossz
102-124 cm
Tápláléka
vízinövények, gerinctelenek
Szaporodás
3-7 tojása 34-37 nap alatt kel ki
IUCN Vörös Lista
nem veszélyeztetett (LC)
Washingtoni Egyezmény
CITES II.
Magyarországon
nem védett

A feketenyakú hattyú Dél-Amerika legnagyobb vízimadara, mely a déli részek partmenti területein, valamint a neotrópusi régiók belföldi tavainak közelében él. A tél beköszöntével északabbra, Paraguayba és Brazíliába vándorol. Teste hófehér, nyaka és feje viszont fekete, ami megkülönbözteti a többi hattyútól. Csőre kékesszürke, jellegzetes piros bütyökkel, melynek színe a hímek esetében élénkebb. A hím és a tojó kinézete hasonló, egyedül méretbeli különbség figyelhető meg, mivel a hím nagyobb termetű. Rövid, rózsaszín lába van és nehézkesen mozog a talajon.

A feketenyakú hattyúk monogám párokat alkotnak, és egész életükben együtt maradnak. A párzási időszak júliusban kezdődik, és egészen novemberig eltarthat. A fészkét víztestek széleinél nádszálakból, gyékényekből és vízinövényekből készíti. A fészekalj 3-7 tojásból áll, a költés a tojó feladata, a hím pedig őrködik. 34-37 nap elteltével kelnek ki a világos barnásszürke tollazatú, fekete csőrű és lábú fiókák. A fiatal hattyúk 10 héten belül kirepülnek a fészekből és 8-14 hónapos korukig szüleikkel maradnak, akik gyakran hordozzák őket a hátukon. Ivarérettségüket 2 éves korukban érik el, ám csak 3 éves koruk után alkotnak párokat.

A természetben körülbelül 10-20 évig élnek, állatkertekben pedig elérhetik a 20 éves kort. A felnőtt példányoknak kevés természetes ragadozója van, a tojásokra és a fiókákra viszont veszélyt jelentenek a sirályok, a nyércek és a rókák. Emellett ragadozónak tekintendő az ember, aki táplálékszerzés céljából vagy tolláért vadássza a hattyúkat.

A Veszprémi Állatkertben két feketenyakú hattyút tekinthetnek meg látogatóink a Madárröpdében, számos más színpompás madár társaságában.