Szakállas agáma (Pogona vitticeps)

Angol
Central Bearded Dragon
Előfordulás
Ausztrália
Testtömeg
-
Testhossz
50-60 cm
Tápláléka
gyümölcs, lárvák, bogarak
Szaporodás
11-30 tojás, amik 60-80 nap után kelnek ki
IUCN Vörös Lista
-
Washingtoni Egyezmény
-
Magyarországon
nem védett

A szakállas vagy más néven tüskés agáma onnan kapta a nevét, hogy izgalmi állapotban (például ha mérges vagy fél) felfújja magát, így kimereszti a testén és a torkán lévő tüskeszerű pikkelyeket. Ausztráliában őshonos, a leguánokkal rokon nappali gyíkféle. Élőhely sokféle területet magába foglal a sivatagtól kezdve a száraz erdőkön át a bozótosokig. Félig fán élő faj, mely gyakran megtalálható leesett faágakon, kerítéseken vagy piknik asztalokon. Színe az élőhelyén található talajtól függően változik.

A párzási időszak Ausztráliában a tavaszi és nyári időszakra tehető, tehát szeptembertől márciusig tart. A nem szabadon élő szakállas agámáknál viszont nem figyelhető meg ez a szezonalitás, így az év bármely időszakában szaporodhatnak. A párzást követően a nőstény az általa ásott lyukakba rakja le tojásait. A fiatalok 1-2 éves korukban válnak ivaréretté.

Érdekes lábemelgetés figyelhető meg náluk, mely leginkább úgy tűnik, mintha az állat integetne a mellső lábával. Ez a viselkedés jellemző a fiatal egyedekre, amikor egy nagyobb méretű, domináns hímmel találkoznak, valamint a nőstények is hasonlóképpen kerülik el a hímek agresszióját. A hímek dominanciájukat úgy mutatják ki a fiatalabb példányoknak, illetve azon nőstényeknek, akikkel párzani szeretnének, hogy bólogatáshoz hasonlóan gyorsan fel-le emelgetik fejüket.

A szakállas agáma mindenevő, nem válogatós, mivel eredeti élőhelyén sokszor nehéz táplálékhoz jutni. Gyümölcsöt, lárvákat, bogarakat eszik. A belföldi szakállas agámákat korábban tudományos kutatási célokra is használták. Szakszerű tartás esetén könnyen megbarátkozik az emberrel, így az utóbbi években népszerű házi kedvenc vált belőle.

A szakállas agámák a Kölyökdzsungel játszóház és terráriumban tekinthetőek meg.