A farkasok hajdan Európa leggyakoribb ragadozói közé tartoztak. A középkor és újkor irtóhadjáratai azonban nem kíméltek, a kontinens legtöbb országából eltűnt, köztük Magyarországról is (bár az utóbbi években újból megjelent). Csak a háborítatlan hegyvidékeken, erdőségeken maradtak fenn populációi, mint a Balkánon, Kárpátokban és az Ibériai-félszigeten. Ez utóbbi területen két alfaja is élt, az egyikük, a spanyol farkas (Canis lupus deitanus) már kipusztult. Az ibériai farkas létszáma is mindössze 4-500-ra csökkent az 1970-es években. A megmentésére nemzetközi fajmegmentési program (EEP) indult, amelyben 2006. óta a Veszprémi Állatkert is részt vesz.

Az ibériai farkas kisebb termetű északi rokonainál. Nyáron világosabb, rövidebb a szőre, mint télen. Kisebb családokban él, mint más alfajok, a tapasztalatok szerint fiatalokat nem sokáig tűri meg a szülőpár. Elsősorban őzre, vaddisznóra és nyulakra vadásznak, a dögre is rájárnak. Amióta az EU előírások tiltják a háziállatok hulláinak a legelőn való hagyását, a farkasok egyre többször rátámadnak az élő jószágra, amely konfliktusokhoz vezet az emberrel.

Sam 2005 végén érkezett állatkertünkbe a Münsteri Állatkertből az ibériai farkas fajmegmentési program (EEP) keretében. Párja, Szofi 2006. nyarán érkezett meg a Cabarceno Szafariparkból. 2007-ben születtek meg az állatkert, egyben hazánk első ibériai farkas kölykei, szám szerint hatan. Ebből 5 sikeresen fel is cseperedett. A Veszprémi csapat aktív résztvevője az ibériai farkas fajmegmentő programnak (EEP), melynek köszönhetően más Állatkertekbe is kerülhetett ebből a védett fajból.