Információ Állataink Rólunk Rendezvényeink Fórum Zoo klub Tábor Zoo plusz
Így támogathatsz
Galéria
Bodza adatlap
Frutti adatlap
Alfréd adatlap
Pablo adatlap
EMLŐSÖK    |   MADARAK    |   KÉTÉLTŰEK, HÜLLŐK
MADARAK
Bukázó sas (Terathopius eucaudatus)
Angol név: Bateleur eagle
Előfordulás: Afrikában a Szaharától délre, kivéve az esőerdőket
Testtömeg: 1,8-3 kg
Testhossz: 60 cm
Tápláléka: repülő rovarok, kisebb gerincesek, döghús
Szaporodás: a tojó egy tojást rak, a fióka 6 hét után kel ki
Nemzetközi védelem: CITES II.
 
Sasokra kevésbé jellemző színes tollazat borítja testét. Csak a fiatalok egyszerű barna tollazatúak, s öt-hat évbe is beletelik, mire elnyerik az öregekéhez hasonló tarka tollruhájukat. A tojó nagyobb a hímnél, színük azonban ugyanolyan. Nyílt erdőségekben és fás, illetve bozótos szavannákon fordul elő, a nyílt területeket nem kedveli.

Kisebb állatokkal táplálkozik; az élő zsákmány mellett dögöt is fogyaszt. Rendkívül ügyesen repül, híres a manőverező képességéről. A repülő rovarok és a fürge énekesmadarak sem érezhetik magukat biztonságban tőle a levegőben.
A költési időszak elterjedési területén belül változik. Akrobatikus elemeket is tartalmazó nászrepülést mutat be. Fészkét gallyakból, levelekből sziklákra vagy magas fákra építi, néha elfoglalja más fajok régi fészkeit. A párkapcsolat egy életre szól. A fiókák túlélési esélye alacsony, mindössze 2%-uk éri meg a felnőttkort.

Buki, a bukázósas tojó az állatkert egyik legidősebb lakója. Mikor a 70-es években a hozzánk került a tanzániai elnök ajándékaként, már messze túl volt a fiókakoron. Az állatkerti dolgozók kedvence, akiket rituális mozdulatokkal kísért rikoltással üdvözöl, mikor elmennek röpdéje előtt. Sajnos annyira ritka ez európai állatkertekben, hogy még nem sikerült párt találni neki.

A bukázó sas örökbefogadója:
Erdélyi család ( Veszprém Classic 2010.)